Minden egy nyuszis lufival kezdődött, bár Schreiter Nándor
akkor még nem sejtette, hogy ez a találkozás egy életre megváltoztatja
az életét.
Egy rendezvényen próbálkozott először a lufihajtogatással,
rá két hétre már a profik között találta magát.
Nincs olyan figura vagy elképzelés, amit ne tudna lufikból
elkészíteni. Mr. Balloon nemrég jött haza az amerikai világbajnokságról,
amelyen kategóriájában a második helyen végzett.

A találkozóra hatalmas táskával érkezik,
amely telis-tele van lufival. Színes kellékeitől nem igazán tud megválni. Persze, hozza a többi eszközt is, amely az alkotáshoz szükséges.
Egy pillanat sem kell hozzá, hogy a művész magára öltse ünnepi öltözékét. A kofferből előkerül az élére vasalt fehér ing, rögtön helyére kerül a fekete kalap is. Pont olyan, amelyet a legnagyobb varázslók használnak a megfejthetetlen illúzió megszületéséhez.
Aztán a kezdetekről mesél.

- Minden a saját gyermekrendezvény-szervező cégem elindításával kezdődött. Éppen egy rendezvényen vártam az egyik kollégámra, hogy végezzen, és közben kipróbáltam, meg tudok-e tekerni luftballonból egy kutyát, zsiráfot, kardot vagy valami egyszerű figurát. Elsőre sikerült az összes, és alig vártam, hogy hazaérjek, és utánanézhessek a bonyolultabb formáknak. Érdekes módon valahogy magamtól ráéreztem az ízére - meséli Schreiter Nándor. - Persze, rengeteget köszönhetek Magyarország legnagyobb lufi-nagykereskedése tulajdonosának, Forray Nikolettnek, aki akkor azt javasolta, hogy induljak el egy hazai versenyen. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen ő támogatott és vezetett ezen az úton. Szóval belevágtam, elindultam a profik között, és egyből a második helyezést értem el! Egyetlen ember tudott maga mögé utasítani, Dömötör Zsolt, aki azóta az egyik legjobb barátom és kollégám.
A siker persze még jobban fellelkesítette Nándort. Akkor került elő az édesanyja féltett fiókjából egy régi kép, amelyen nagyjából ötéves lehet, és a kezében egy mosolygós nyuszis léggömböt tart. Ez is megerősítette abban, hogy a sors ebbe az irányba akarja terelni. És nem volt megállás, éjjel-nappal tekergette a lufikat.
- Még abban az évben rendeztek világversenyt, amelyre én is kilátogattam. Belgiumban a szakma kiválóságai, szerelmesei mind ott voltak. Olyan nevekkel találkoztam, mint Niko Fric, Rie Hosokai, Alberto Falcone, akik a világ legjobbjai, és mára már mind a legjobb barátaim - teszi hozzá. - Életemben akkor láttam először, hogyan lehet művészi módon hozzányúlni egy lufihoz. Ott találkoztam először lufiruhával is, amelyet amerikai, japán, szlovén, angol lufitekerők készítettek. Attól kezdve már nem volt kérdés,
hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni.

Aktívan készíti művészi kollekcióit, de ma már elsősorban a lufiruha a fő profilja, amelyet egyre többen rendelnek tőle.
- Nincs előttem lehetetlen, csupán kihívásként és újabb lehetőségként tekintek minden új kompozícióra. Egy ruha elkészítése minden esetben a tervezéssel kezdődik. A fejemben megálmodott képet először papírra vetem, bár nincs ember, aki ki tud igazodni ezeken a skicceken, de nekem
nagy segítséget jelentenek a kivitelezésnél - avat be a módszerébe. - Egy ruha megálmodása nagyjából tizenkét órát vesz igénybe, de egy bonyolultabb modell megszületéséhez akár több nap is kell.
Egyébként a lufiruhát ugyanúgy lehet hordani, mint egy hétköznapi ruhát, bár nyilván soha nem lesz annyira kényelmes viselet. Le lehet benne ülni is, és még táncra is perdülhet az ember.
Egy lufiruha élete nagyjából kéthárom napig tart, utána, ahogy lassan elszivárog a lufikból a töltőanyag, arányaiban kezd összemenni.
Mr. Balloon ennél a pontnál három fekete lufit vesz a kezébe. Néhány pillanat alatt születik meg előttünk egy kis kutya, majd piros színű kistestvére.
- Rájöttem, hogy a lufi nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is nagy örömet tud okozni.
Minden egyes alkotásom különleges és élettel teli, ami annak köszönhető, hogy leginkább érzésekből, pillanatokból és élményekből merítek ihletet. A napsütés, a családom, a barátaim szeretete és mosolya
is sokat segít - árul el egy meglepőnek tűnő "alkotóelemet". - A minimál hangulatot és a letisztult formákat szeretem. A stílus, amelyet képviselek, persze folyamosan változik. Most leginkább a visszafogottan elegáns dolgokat kedvelem. A versenyeken kívül Balloon Fashion fantázianév alatt bemutatókra, promóciókra és fotózásokra is szoktam lufiruhákat készíteni. Egy szuper csapattal dolgozom, többek között Muhari László fotóművésszel, Faragó Zsuzsa Suu sminkmesterrel, Czárák Casával és Székesvári Ahuna fodrásszal. Nagyon sokat köszönhetek nekik, a legjobb barátaim.
Amikor arról faggatom, hogy művészként mi volt eddig a legnagyobb kalandja, elmondja, hogy egy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy mindent hátrahagyva nekiindul Ázsiának. Fél évet töltött el Balin, ahol olyan élményekkel és pillanatokkal gazdagodott, amit soha nem fog elfelejteni.
- Átértékelődtek bennem bizonyos érzések. Mondhatni, abban a földi paradicsomban újjászülettem -
idézi fel. - Közben persze iszonyatosan hiányzott a családom, a barátaim, így visszajöttem, és újra belevetettem magam az alkotásba. A sors pedig ismét egy különleges lehetőségeket sodort elém.
Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a Qualatex katalógus az általam készített egyik ruhát választotta ki a címlapjára. Ez a magazin Amerikától Ázsiáig gyakorlatilag az egész világon megjelenik.

A koffer mélyéről ekkor előkerül egy piros szalagon függő érem. A nyakába akasztja, majd boldogan mutatja a dobozban pihenő elismerést is.
- A Qualatex-címlap után jött csak a meglepetés: ösztöndíjat nyertem a 2014-es lufitekerő világbajnokságra Denverbe. Én voltam az egyetlen, aki egyedül dolgozott a többi harminchárom csapattal szemben. Így mérhetetlenül büszke vagyok a lufiruha kategóriában elért második
helyezésemre, hogy egy ilyen komoly elismeréssel térhettem haza. Másfél napig dolgoztam a versenyművemen, és a szakmai zsűri értékelte a speciális, aprólékos technikát, amellyel készítettem.
Az elismerés mellé több felkérést is kaptam, Puerto Ricóba, Venezuelába, Mexikóba oktatni
és bemutatóra, Kínába egy nagyszabású divatshow-ra hívtak - érzékelteti, mennyit jelent egy ilyen jó szereplés.

Cikk: Tarnóczky Orsolya
Fotók: Simándi Etelka